Goda Gábor, az Artus Stúdió rendező-koreográfusa
Ha Goda Gábor - aki építésznek, sőt, hídépítésznek indult (sic!) - kellő türelemmel kivárja, anno, egy bizonyos képlet kibontakozását, akkor a tánc- és színházművészet szegényebb lenne számos alkotással. Viszont cserébe, lehet, hogy már állna a jobb és bal oldalakat (a DunánJ) összekötő, problémamegoldó csoda hidunk!
Műsorvezetőnket filozofikus hangulatában éri a forgatás, plusz az időről szóló elmélkedéseit Zarathustra és Nietzsche arany igazságaival fűszerezi interjú alanyunk, Goda Gábor. Előkerül Hermes Trismegistos görög gondolkodó „ami fent, az lent” ideája is, ami egy koreográfus szájából nem puszta metafora, mint ahogy a két partot összekötő híd-párhuzamvonás is megállja művészi gesztusként a helyét. Persze, ritkán adatik meg, hogy a szimbolikus nyelv mögött olyan gyakorlati egybeesésekre bukkanjunk, mint az, interjúalanyunk faggatása során stábunknak megadatott.
Feri időzítésének köszönhetően gyűlnek az abszolút koincidenciák. Nem véletlen (kivéve, ha mégis minden az!), hogy a Mayák, akiknél Goda Gábor társulatával az időt és az egyéb emberi útvesztőket meg labirintusokat tanulmányozta, máshogy gondolnak a múltra, valamint a jövőre, mint mi, európaiak. Talán a család modell másságában, vagy az időtlenség fogalmában keressük a titkokat? De, mint Hermes mondta, a Trismegistos: „ami fent, az lent”, azaz, mindennek megvan az árny és fényoldalaJ. Mindenesetre, ha az európai család válni kényszerül, köztudottan a gyermek fejében a híd-gondolat idejekorán megfoganhat, miként az történt a kis Goda Gábor esetében is. S bár nem gyerekjáték a szétszakított harmóniát élő hídként egyben tartani, kameránk csak tudat alól szuggerál összefüggést a válásokkal megérzékenyült lélek és a művészi játékos kedv kialakulása között. Goda Gábor saját (gyerek) szobájának hiánya, és a lerobbant gyárépület gazdátlan 4000 négyzetméterének elfoglalása azonban testvérek közt is kimeríti, a kilóg a lóláb vélelmét! A tények ugyanis tények: Goda Gábor a budai Fonó épületében olyan felnőtt játszótereket hozott létre társulatával, az Artus Stúdióval, ahol a teremtő képzelet a városi életünkben nélkülözött elemekkel - fákkal, rókatündérekkel, irányjelző emberekkel, etc. - népesíti be szürke hétköznapjainkat.
S míg művészünk egy dunai vontató-, vagy tolóhajón végzi meditációs gyakorlatát, egy rég-nem látott kult-film, a Szellemkutya üzen a múltból: ha nem jutsz el New York háztetőire, találd meg egy dunai uszályon az elveszett harmóniát!
Most nem fogok azzal dicsekedni (vagy mégis?J), hogy én még láttam a legendás lengyel színházrendező, Grotowski egyik előadását, viszont kétségkívül azt a másik, harminc év előtti herceget juttatja eszembe a Goda Gáborék fehér lova. Igaz, ez a mai ló döglött volt, ami szintén nem jelentés nélküli tény, plusz, Artuséknál a fehér lovon érkező herceget váró lány már nagymama, de hát: ez van. Ez történt velünk! Ami az egyiknek jelen idő, az a másiknak múlt, a harmadiknak meg jövő….
Mennyire igazuk van a Mayáknak, akik nem bajlódnak a volt és a lesz tartományával! Mind ezt így összefoglalni indokolatlan nagyvonalúságnak, vagy, inkább költői túlzásnak tűnhetne a blog író részéről, ha Goda Gábor részletesen be nem avatna a dél-amerikai indián kultúra és a nyugati civilizáció időkezelésének különbségeibe – már ami a nyelvtant illeti.
Ám Feri sem lenne az Abszolút riportere, ha a legújabb kori nyelvészeti és filozófiai talányok begyűrűzését ki nem ugrasztaná a Goda Gábor-életmű bokrából: egy Umberto Eco hatása alatt álló élet (mű) hogy is lehetne más, mint nyitott, főleg, ha a rajta munkáló a pályája derekát ropogtatja… De ez már tényleg abszolút tudathasadás, ha a blog író a szőrszálhasogató néző fejével gondolkodik!
Egyébként meg elképesztő, hogy az időhöz való viszony milyen sors fordító momentum az ember életében! Lásd: ha Goda Gábor - aki építésznek, sőt, hídépítésznek indult (sic!) - kellő türelemmel kivárja, anno, egy bizonyos képlet kibontakozását, akkor a tánc- és színházművészet szegényebb lenne számos alkotással. Viszont cserébe, lehet, hogy már állna a jobb és bal oldalakat (a DunánJ) összekötő, problémamegoldó csoda hidunk!
De hát, mindannyian saját sorsunk Don Quijote-i vagyunk: Goda Gábor eddigi élete is ezt bizonyítja. Talán az övében nagyobb teret kapott az improvizáció, a kölcsönösségen alapuló kapcsolatok, - valamint az intimitás, amit ő nem azonosít a szexualitással. Utóbbi különbség tételt Sebő Feri is abszolút pártolta.
Adás napja: 2008. március 27.
Nézd meg!