Dopeman huszonöt percig nem rímre és ritmusra beszél 2007. április 1-jén
A szókimondó szöveg nem káromkodás, hanem önazonosság. Dopeman pedig azonos önmagával: ha szeretné, sem tudná megjátszani a vérmenő gengszter rappert, és elleplezni azt, hogy ő egy érzékeny, okos és csupaszív srác a nyolcból, ahol felnőtt és ahol térfigyelő kamerák kereszttüzében tiszta lélekkel néz a mi objektívunkba öccsével, Kicsi Dope-pal. Bokszolunk a teremben, focizunk a régi iskola grundján, az utcán jattolunk a haverokkal és a zenész papával vacsorázunk, közben pedig merészen bizunk abban, hogy a sznobok egyszer csak megértenek minket is.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.