Gyorskölcsön

Nincs megjeleníthető elem

Friss topikok

2007.11.23. 14:05 bogyisz

Az éhezőművész

Triceps a Vajdaság fenegyereke. Body art művész, aki az éhezéstől sem riad vissza, ha a műalkotás a tét. Fekete öves karate mester és filmstúdió vezető, dadaista színházi rendező. Társulata, az Opál Színház, Lángoló frizsider című opusával lopta be magát a Neoista rajongótábor szívébe. 


Ha nem látnánk saját szemünkkel, nem hinnénk el, hogy negyvennapnyi éhezést is túl lehet élni. Lantos László, azaz Triceps az egyik budapesti szenespincéből kialakított Black-Black Galériában, vasketrecbe hegesztette magát, hogy az emberi nem fizikai és szellemi állóképességét bizonyítsa. Példáján fellelkesülve Sebő Feri is megpróbálkozott az üvegcserépen járással, ami állítólag egyfajta meditációs elemként iktatható be az utcai harcos napi imájába. Triceps ars poeticája a benne lakozó művészt sokszor emberfeletti feladatok elé állítja, de természetesen nem a kondicionáló termek világában! A legújabb, Para-Kovács Imrével közös, nyíltszíni Public Art projektje, mely a Moszkva tér lebontásáig még várat magára, egy harminc méteres oszlop tetejét veszi célba. 90 napig magányosan és meztelenül állni a város felett, minden menekülési útvonalat elutasítva.
Azért polgári életének egyik színhelyére is sikerült bepillantanunk a forgatás során; a filmstúdióba, ahol csapatával a 3D animáció titkait kutatja. S aki a világhálón még nem futott bele a Bada Szoba mátrixába, az a Sirály-béli Bada kiállítás megnyitóján, az Opál Színház akcióján megtapasztalhatja a nemrég elhunyt barát és képzőművész, Bada Tibor hatását az Éhezőművész életpályájára.
A stáb megdöbbenésére fény derült a radikális éhezés alternatív orvoslási aspektusára is: a rák elleni harc egyik legradikálisabb, s első hallásra az egyik legveszélyesebb gyógymódjaként került újfajta megvilágításba a táplálékmegvonás. No comment, mindenesetre a mellékhatások elkerülése végett kérjük ki orvosunk és gyógyszerészünk véleményét.

Adás napja: 2007. november 24.

Nézd meg!

4 komment

Címkék: epizód triceps


Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Péterffy Zsófia 2007.12.31. 05:50:15

TRICEPS > MEZÍTELEN EMBER
93 NAPOS BODY ART PERFORMANSZ

HELYSZÍN ÉS IDŐPONT
> Budapest, a Moszkva tér rehabilitációs területe, mint az élő múlt és lehetséges jövő tartománya.
> 2008. április 30. (Walpurgis-éj) – július 31., az északi féltekén a nyár időszaka.

ÜZENET
A világunk, a társadalom, a közösség, amiben élünk, minden filozófiai, vallási, művészeti, gazdasági, politikai imperatívuszával és csábításával együtt, csak múló képzet. Egyedül
a mezítelen ember áll, a maga kiszolgáltatottságában és magányában, győzedelmesen, mindenek felett, most és örökkön örökké. Pőre teste és tiszta szelleme világítótoronyként magaslik ki a tér/idő áramából.

ALAPVETÉS
A történelmi ember törekvései a felsőbb világok, az Isteni univerzum önös elérésére mindig kudarccal végződtek. A Bábel torony építése, vagy Simon mágus levitációja évszázadokra visszavetették a faj szellemi és spirituális fejlődését. Túlemelkedni partikuláris létünkön és a világ hétköznapiságán csak azok a buddhista gondolkodók és keresztény szentemberek tudtak, akik lemondva a világi hívságról, testüket és tudatukat a való létnek alárendelve, személyes cél nélkül törekedtek az elérhetetlen megközelítésére. Aszkézisükben példát állítottak számunkra Simeon és a pusztai oszlopszentek, akik nem mozdulva étlen-szomjan nyomorúságukból, állhatatos hittel és önemésztő áldozatossággal éltek a minden-kori társadalmak fölött, és a mindenható mennyek alatt. A modern kor elfelejtette őket, mint ahogyan ismeretlenné vált számunkra az élnivaló élet és halnivaló halál misztériuma is. Őseredeti és nembeli formájában már csak a body art művészek képesek választ adni azokra a kérdésekre, amelyekre nem lehetséges a racionális válaszadás. A test tűrő-képességének határait kutató performer olyan tartományokba juthat el, ahol „nem uralkodik az idő és a tér” (Duchamp), ahol minden kérdésre kérdéssel válaszolhatunk, és minden válaszra válasszal kérdezhetünk rá.

A TORONY
> A performansz a tér központjában, a szökőkút fölé épített, 24 méter magas tornyon történik.
>A torony fehérre festett csőkonstrukcióból van összeszerelve, a szobor fölött (kb. 6 m magasban) egy 10 x 10 méteres fa platóval, és a tetején egy 4 x 4 méteres, átlátszó plexi platóval.
> A torony egyik oldalágára kisméretű lift van szerelve, az élelem napi felküldéséhez,
és a mobil WC heti leküldéséhez.
> Az alsó platón a művészeti fesztivál programjai (koncert, színház, performansz) játszódnak, a felső platón Triceps folyamatos performansza.
> Az alsó platóhoz biztonságos létra vezet, a fellépő művészek, hétköznapokon pedig
a kilátásra vágyó járókelők részére. A felső platóhoz nem vezet létra.
> A két plató között (kb. 10 m magasban), négy oldalra néző, kb. 4 x 4 méteres vetítő-vászon van kifeszítve, a felső platón játszódó performansz online, napi 16 órás közve-títéséhez.
> A felső plató közepén van Triceps nappali állóhelye, mögötte egy ég felé irányított,
nagy erejű reflektor, amely éjszaka világít.
> A háttérben egy kisméretű, ezüstszínű iglu van felállítva, benne hálózsák, víztartály, mobil WC, internetre kötött laptop.
> A plató 4 sarkában 4 középpontra irányított kamera van felszerelve, melyek folyama-tosan közvetítik a performanszot (a vásznakra vetítve, a neten).

MEGVALÓSÍTÁS
> A performer a nyár teljes idején (93 napon át) a platón él, teljes elszigeteltségben
a külvilágtól. Nem beszél senkivel, nem ad interjút stb.
> A nap felkeltétől a nap lenyugvásának pillanatáig (közel 16 órán át) a plató közepén áll, mezítelenül, mozdulatlanul, némán, és figyeli a várost.
> Napkelte előtt kel, vizet iszik, japáni tornát és zazen meditációt gyakorol, elvégzi
a szükségét.
> Napnyugta után vizet iszik, keveset vagy semmit sem eszik, japáni tornát és zazen meditációt gyakorol, mosakszik, írott naplóban dokumentálja állapotát és a látottakat,
majd nyugodni tér.
> Nem visz magával élelmet, csak azt eszi, amit az emberek önmaguktól hoznak neki.
> Naponta egyszer, napnyugtakor, a liften felküldik neki az összegyűlt élelmet (ha van),
ő pedig visszaküldi az előző nap feleslegét (ha van).
> A visszaküldött élelmet szétosztják a tér hajléktalanjai között.
> Naponta kétszer, a kelő és nyugvó nap fényében, felvételt készít maga fölött az égről, saját változó arcáról és testéről.

Opál Színház 2007.12.31. 06:03:43

ART LOVER > AZ ÖNKÉNTES ÉHEZÉS MŰVÉSZE

„Az életem egyik mottója: Ha választanod kell élet és halál között, gondolkodás nélkül válaszd a halált. Ez egy zen mondás, ami arról szól, hogy miközben bármely pillanatban elfogadjuk a halált, sohasem választjuk. Ezt szeretném realizálni a művészi és személyes létezés peremén. Van egy határ, ameddig az ember a böjtben eljuthat, anélkül, hogy a testét és a szellemét tönkretenné. Ez a 40–42 nap. A végén ott áll a halál. Az a halál, amit esetleg önmagunknak választhatunk”, nyilatkozta 1995 nyarán Triceps, aláhúzva, hogy ő nem a halált választotta, hanem a halállal való szembenézés kockázatát, amikor az éhezés művészetének lehetősége realitásként megjelent előtte.

Tricepset 40. születésnapjának estéjén, 1995. szeptember 29-én egy nyolcszögletű, 2 m átmérőjű és 2,40 m magas acélketrecbe zárták. A közönség láthatta, amikor a bejutást lehetővé tevő két utolsó fémrudat a helyére illesztették és behegesztették. Miután a BLACK-BLACK Galéria pincerendszerének másik szárnyában az Aiowa csoport megtartotta a Föld jegyében megkomponált fónikus performanszát, az Opál Színház emberei lezárták a pince bejáratait, ahová naponta két órára csak a vízellátó személy és a „nullkalóriás diétát” ellenőrző orvos léphetett be, illetve tíznaponta megismétlődtek a barátok által cerebrált Csöndkoncertek, amelyek formai értelemben is négy egyenlő részre tagolták e szokatlanul hosszú testművészeti akció folyamatát. A négyes szerkezet azt jelezte, hogy az éhezőművész négy valós és képzelt archetípus lelkületét – a Harcos, a Művész, a Nagybeteg és az Aszkéta személyét – kívánta magára venni.

„...éheznem kell, mert nem tehetek másképp, mert nem találtam ételt, mely ízlene” – írta egykoron Franz Kafka, prózaművészeti keretbe ágyazva a nyugati kultúra utolsó modern kori éhezőművészének megkonstruált vallomását, amelynek idézett mondatában felvillanni látjuk egy egész korszak kritikai bírálatát. Tricepsnek, aki negyven napig nem vett magához ételt, negyven napig meditált, negyven napig nem érintkezett a külvilággal, s negyven napig megpróbált túlélni, mások voltak az indítékai. Nála a negyven nap nem annyira számmisztikai mozzanat, bár nyilvánvaló, hogy ezúttal minden böjtöléssel eltöltött nap az élet egy esztendejének felel meg. A nevezett számmennyiség inkább egy misztikus, de nagyon is fizikai tulajdonságokra levezethető határsávot von meg, ugyanis ezen a ponton jut el az éhezőművész a halál mezsgyéjére, tudniillik arra a pontra, amikor döntenie kell, hogy rálép-e a végső megsemmisülés útjára, avagy szellemét és testét megőrizve visszalép a lét megtapasztalásának újbóli praxisába.

Kafka Az éhezőművész (Ein Hungerkünstler, 1922 tavasza) c. novellája természetesen csak költői háttérként érvényesül ebben a merész, nem mindennapi, szélsőséges performanszban, amely nem minősíthető közönséges vallási, politikai vagy egészségügyi böjtölésnek, bár tartalmaz efféle elemeket is. Az elhatározás indítékai mögött legalább akkora mértékben vannak jelen a személyes élettapasztalatból fakadó felismerések és meggyőződések, mint amekkora mértékben bizonyos filozófiai és magatartásművészeti indítékok is fellelhetők benne. A halál tudatos megközelítésének énkorbácsoló művészeti kísérletei között – a közép-európai színen – nem ismerünk ahhoz hasonlatos „halasztott” fizikai-szellemi átlényegülést, oly huzamos felkészülési processzust, mint amilyen Triceps éhezőművész-demonstrációjában megnyilvánul. Az élet és a halál választóvonalának individuális megrajzolását felvállaló legismertebb body art mesterek – hogy csak Hajas Tibor opusára utaljak – általában nagyobb hatásfokkal bíró, a nyilvánosság szeme láttára kibomló rövid drámai akciókban közelítették meg az életből a halálba való áttűnés problematikáját, elborzasztva közönségüket. Triceps ezzel szemben a magányosság és a bezárkózás lassú útján indult el, és ha a képzettársítás eszközével élve kívánnánk őt és tettét jellemezni, akkor a lassú, alig-alig érzékelhető halovány önégetés mögötti isteni fájdalom felemelése bizonyulna a legtalálóbbnak.

Képkorbácsolás (1978) és Chöd (1979) című fotóperformanszában Hajas Tibor úgyszintén a megvilágosodás szituációját kívánta megteremteni, ám tőle eltérően Triceps a testművészet kevésbé látványos eszközeihez folyamodott – ugyanannak a célnak az igézetében. A róla készült fotókon nyoma sincs annak a felfokozott expresszivitásnak, testi önkínoztatásnak, amely idővel Hajas egyéni beszédformájának vált kulcsává. Ellenpéldaként hivatkozhatnék ezenkívül a bécsi akcionistákra, akik a látványosság orgiasztikus minőségét hozták létre, vagy az Abramović-Ulay szerzőpárra, akik a szenvedés és a lelki-fizikai megpróbáltatás valamennyi stációját végigjárták intenzív munkásságuk során, amikor is számtalan alkalommal eljutottak az élet elvesztésének valóságos helyzetébe. A triceps-i éhezőművész kifelé másképpen mutatja szenvedő lényét, mert inkább belülről éli meg az elfogyást, tudniillik azt az illuminatív állapotot, amelyből át lehet rugaszkodni a halálba. Testét nem képzési felületként jeleníti meg, mint a body art művészek általában, ő nem kifelé sugározza a nyelvi minőséget, hanem befelé, a szellem és az anyag belső struktúráiba. Másrészt – és itt érkeztünk el Triceps éhezőművészeti akciójának talán leglényegesebb individuális mozzanatához – őt nem maga a halál vonzza, hanem az az út érdekli, amely a halál valóságosságához vezeti el. A megtett úton szerzett spirituális és testi felismerések és tapasztalások azok, amelyek az önmagához közelítő embert determinálják. Így hát nincsen végső célja, nem az állandóság érdekli, hanem a nullpont, amely önmagában is egy kihívás, és amelyen el kell dönteni, merre tovább. Mert a továbblépésnek sokkal nagyobb a tétje, mint a végső stádium melletti elkötelezettségnek. Triceps a visszautat választja, pontosabban: a visszaút távlatát. Rajta, illetve felé mozogva az éhezés csak (nyelvi) eszköz, amely új minőségek irányába – a Nagy Művészet ideája felé – ösztökéli a folytonosan formálódó tudatot. Az is nyilvánvaló, persze, hogy az éhezés csak egyik lehetséges, önmagában példátlan formája az útkeresésnek, annak a keleti filozófiában gyökeret vert felfogásnak értelmében, amely szerint nem a cél a fő mozgató erő, hanem a késztetés, hogy elinduljunk feléje.

nyitottkonyv.hu/olvasbele/triceps.pdf

Triceps 2007.12.31. 06:58:19

TRICEPS > VAD LIGETEK

Bemegyünk egy virágos-kertben –
és örvendve kiáltunk fel –
én már itt voltam –

nagyon jól emlékszem –
még erről a rózsatőről szakítottam –
egy bimbót s a kalapom mellé tűztem –

Sohasem fordult meg abban a kertben –
abban a kertben sohasem volt rózsatő –
sohasem illatozó rózsabimbó –

Bemegyünk egy virágos-kertben –
és csodálkozólag kérdjük –
hová lett abból a vörös márványmedenczés szökő-kút –

hát a sarokból miért kivágták a terebélyes tölgyfát –
bekár érte –
menynyi kellemes órámnak volt az tanúja –

árnyékában pihentem –
emlékezel –
egy forró nyári délutánon ingujjra vetköződve –

savanyúvizes bor mellett –
emlékezel –
hányszor fogtam át a derekadat –

Sohasem fordult meg abban a kertben –
abban a kertben sohasem volt vörös márványmedenczés szökő-kút –
sohasem terebélyes tölgyfa –

sohasem savanyúvizes bor –
ingujjra vetköződve nem fogta át egyvalaki derekát –
sohasem volt forró nyári délután –

Szabadka, 1988.

Triceps 2007.12.31. 07:16:26

BADA DADA > HÚ IZ VISZ BLEK MEN HÚ FLÁJING TÚ VÖ SZKÁJ

VEL, AJ SZEJ
OLD SETRHEND HEV TÚ HEND
BAT
TESZTA DI SEKSZPIR HEV FOR HEND
SZIKSZ HEND, TEN HEND, HANDRID HEND
END HIZ HEND NEVR END

HÚ IZ VISZ BLEK MEN HÚ FLÁJING TÚ VÖ SZKÁJ
HO HO HO – AJ SZEJ HO.
HO HO HO – AJ SZEJ HO.
MAJ NEJM IZ DZSO.
AJ EM BIG DZSO END AJ SZEJ HO HO HO.
AJ MASZT GO.
AJ SZEJ AJ MASZT AJ SZEJ AJ MASZT AJ SZEJ
AJ MASZT GO TU AJDAHO.
ANDAHO ISZT MAJN LENDVICS.
AJDAHO AJ IT VAN SZENDVICS.
AJDAHO – INDIGO
INDIGO – AJDAHO
AJ MASZT GO SZEJ DZSO.
HÚ IZ VISZ BLEK MEN HU MASZT GO TU AJDAHO.
VISZ BLEK MEN, HÚ MASZT GO TU AJDAHO IZ DZSO.
HI SZING Ö SZONG.
HI IZ DZSEZ SZINGER,
HI PLEJ TROMB VIV FINGER.
süti beállítások módosítása